A nyár kedvelt zöldsége a kukorica, gyümölcse pedig a dinnye. Már az ókori görögök, rómaiak kertjében is jelen volt, hazánkban a 12. századtól kezdve termesztik. Júliusban, augusztusban az európai piacok nagy részét ellepi, de a magyarnak nincs párja, hidd el!

A nyár végéig ízletes, a Lőrinc-nap után leszedettek már túl vizesek, tartja a magyar babona.

Szereti a forróságot. Afrikából és Indiából származik, ahol körülbelül 4-5000 éve foglalkoztak dinnyetermesztéssel. Ezt tényként bizonyítják a falfestmények és a sírokban, a régészek által megtalált magok is. Afrikában ivóvízforrásnak számít az 1850-es évektől. A törzsek számára mobil víztartalékot jelentett, és lehetővé tette a vándorlásukat. Az afrikai görögdinnye a kereskedelmi útvonalakon az egész világon elterjedt. Indiába 800, Kínába 1100 körül érkezett meg. Amerikába a hódítók és a rabszolgák által jutott be, még az őslakos indiánok is beépítették az étrendjükbe. Még dinnyeversenyeket is rendeznek, a legnagyobbat 2010-ben mérték, 132 kg-ot nyomott.

Hozzánk először a sárgadinnye került be, 1100 és 1400 között már sok helyen termesztették. A törökök új fajtákat hoztak magukkal, és a hódoltság területét beültették, a termelés ezen a részen jelentősen fellendült.

A mai forma az 1800-as években, Heves megyében alakult ki, majd fokozatosan terjedt tovább. A hevesi fajta sötétzöld, piros belű. Napjainkban ez kiszorul, fokozatosan kiszorítja a világos-csíkos változat. Már van belőle piros és sárga belű is. Érdemes mindegyiket kipróbálni, a sárga húsú édesebb a pirosnál. Régebben 10 kg körül volt egy-egy darab, ma a kisebbekre specializálódnak a gazdák.

Arra biztosan kíváncsi vagy, hogy mikor érett a dinnye. Ezt kóstolás nélkül is könnyen meg tudod állapítani, ha száraz a csonkja, és ütögetés hatására kongó hangot ad. Kopogtass, falatozz!

Kropokné Kiss Éva