Kedvenc nyári kajáink: lecsó. Nincs nyár lecsó nélkül. Olyannyira, hogy zöldségeseknél és boltokban egyaránt láthatjuk olykor a zöldpaprika fölé tett kiírást: lecsónak való. Magyarországon igen kedvelt, népszerű étel, amely azonban csak az 1870-es években bukkant fel, majd az 1930-as évek táján kezdett igazán elterjedni. Nagyon egyszerű magyarázata van a viszonylag kései népszerűsödésének. A lecsó három alappilléréből kettőt, a paradicsomot és a zöldpaprikát Amerika felfedezéséig, 1492-ig nem ismerték Európában. És ezek után is csak fokozatosan váltak ismertté. Eleinte csak a nemesi, kisnemesi és polgári háztartásokban találkoztak velük, és csak jóval később érkeztek meg a paraszti konyhakultúrába. A paradicsom megismerését nem segítette elő az sem, hogy a 19. századig mérgezőnek hitték. Utólag kiderült, hogy a paradicsomsav által az óntányérokból kioldott ólom okozta a haláleseteket és a megbetegedéseket.

Az Újvilágból érkezett növények a Balkánon keresztül, török közvetítéssel jutottak el hozzánk. A 19. század hetvenes éveitől pedig a bolgárkertészek által kezdett a városok közelében meghonosodni. A századfordulón már a legtöbb város közelében működtek melegággyal és öntözéssel termelő bolgárkertészetek, és hatásukra a paprika és paradicsom nyers fogyasztása terjedni kezdett. Innen pedig már csak egy lépés a főtt formájú felhasználásuk. A feljegyzések szerint a bolgárkertészetek egyik jellegzetes ételét szabad tűzön sült paprikából, paradicsomból, esetleg más zöldségekből készítették.

Hazai szakácskönyvben először az 1930-as évek elején említik lecsó néven. A szó először diósjenői tájszóként (lëcső, lëcsó) fordult elő, zöldpaprika paradicsommal jelentéssel. A szó az 1920-as évektől a Letcho néven forgalomba kerülő lecsókonzervekkel együtt jutott el külföldre. Alapösszetételét tekintve egy rendkívül egyszerű étel, ezért nevezte Fehér Béla író „a magyar gasztronómia mezítlábas gyalogosának”. Variációja pedig számtalan létezik, komoly viták elindítójaként. Kolbászos, tojásos, virslis, csípős, szalonnás, vagy tökéletes maga az alap, a hagyma, paprika és paradicsom hármasa? Mindenki döntse el magának. Jöhet bárhogy, de ha muszáj választani, én a tojásosat preferálom.

Lecsó, ahogy én készítem:

– 25 dkg vöröshagyma

– 50 dkg paradicsom

– 1 kg zöldpaprika

– zsír, só

A paradicsomot meghámozzuk. Előbb forró, majd hideg vízbe dobva könnyen lehúzható a héja. A hozzávalókat felszeleteljük. A hagymát zsíron üvegesre sütjük, majd hozzáadjuk a paradicsomot és a paprikát. Ha megsózzuk, levet ereszt. Ha nem eleget, kevés vizet adhatunk hozzá. Bárhogy, bárhol, bármikor.

Ez az írás a „Kedvenc nyári kajáink” sorozat egyik darabja.

L. Molnár Edit