A nyári szünet első napjának alkalmából gyerekeket kérdeztünk arról, hogyan élik meg a vakáció kezdetét, és arról, hogy mik a terveik a nyárra. Ma a 12 éves Csilla válaszát olvashatjátok.
Annyira örülök, hogy újra itt a vakáció! A suliban úgy érzi magát az ember, mintha börtönben lenne. Egész évben a nyirkos, sötét tanteremben kuksolunk, miközben kint zajlik az élet. Főleg akkor kezdi így érezni magát az ember, mikor már itt van a tavasz, és látjuk, hogy kint ragyog a nap, mi meg a félhomályban hallgatjuk a Pitagorasz-tételt.
Szóval szerintem én a természetben leszek végre. Ahol mozoghatok, mert az is nagyon hiányzik – a tornatermi Cooper-futás nem ugyanaz, mint a kutyámmal szaladgálni az udvaron. Apukám azt mondta, hogy lehet, idén elmegyünk sátrazni is. A Bükkben tud egy nagyon szép helyet. Az a terv egyelőre, hogy az egyik faluban leparkoljuk a kocsit, onnan pedig a sátrakkal meg a többi cuccal felszerelkezve, gyalog indulunk tovább. Megkeressük a tisztást, amit apukám mondott, ott letáborozunk, aztán a súlyoktól megszabadulva felkapaszkodunk a kilátóba. Már alig várom!
Biztos, még így is fárasztó lesz, de annyi felesleges energia maradt bennem a suliban gubbasztás miatt, hogy tuti nem lesz baj. Anyukám mindenesetre felkészült: azt mondta, ha még ez után a túra után sem merülök ki, akkor elküld a PEOPLE TEAM sporttáborába. Ő Anna anyukájától hallott róla – aki állítja, hogy ott aztán megizzasztanak, és még egy jót is bulizhatok közben. Ráadásul néztünk képeket, a tábor is tök természetközeli helyen van. Már csak emiatt is remélem, hogy nem küld padlóra a túrázás – azt majd elvégzi a PT.
Lejegyezte: Bárt Roland
