A siklózás ötvözi a libegőt és egy kilátóból való nézelődést. A Budavári Sikló az, amit kipróbálok. Még nem döntöttem el, hogy a barátaimmal vagy a családdal. Bár a múltkor írtam arról, hogy a Budapest Retro Élményközpontba anyukámmal megyek, ez is retró, ha jobban belegondolok, és bele is fér egy napba az egész. Mindennap 8 és 22 óra között várja az utasokat. A sikló völgyállomása a Clark Ádám téren van, az alagút mellett található. A hegyállomás pedig a Szent György téren, a Budavári Palota és az elnöki palota között helyezkedik el. A felnőttjegy 4000 forintba, a gyerek pedig 2000-be kerül. Mit érdemes tudni róla? Ez egy különleges vasút, a Duna-parti látkép szerves része, 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján is.
1868 és 1870 között épült, Széchenyi Ödön, Széchenyi István fiának a kezdeményezésére. Lyonban látta az eredetit, onnét hozta magával az ötletet. 1870. március 2-án avatták fel, ehhez hasonló csak a fent említett Lyonban működött. Rövid idő alatt nagy forgalmat bonyolított le. A második világháború megpróbáltatásait nem élte túl, légi bombatámadás érte. Üzemeltetése egészen 1985-ig, a nagy restaurálásig szünetelt. 1986. június 4-én indult újra, és azóta is sokak kedvence. Napjainkban az utaslétszám 500 000 és 1 millió között mozog.
A pálya 95 méter hosszú, az alsó és a felső állomás közötti szintkülönbség 50 méter. Két kocsija van, az egyik lefelé, a másik pedig felfelé halad. 1,5 m/s a sebessége az utasok kérésére. Az alagút felőli kocsit Margitnak, a másikat Gellértnek hívják.
Kéthetente tartják karban, tavasszal és ősszel pedig 5-5 napra leállítják, hogy minden szükséges ellenőrzést elvégezzenek rajta.
Miközben anyával utazunk rajta (közben eldöntöttem, hogy vele megyek), élvezzük a táj szépségét is. Először Margiton, majd Gellérten.
Lejegyezte: Kropokné Kiss Éva
