Ma megint kilenc órám volt… Nulladikra kellett mennünk, ami hétórai kezdést és hatórai felkelést jelent. Szegény Molnár, aki Budakesziről jár be, olyankor már a buszon ül, amikor én még csak az ágyból kecmergek ki.
Anya ezen ki van akadva. Azt mondja, amikor ő annyi idős volt, mint én, öt-hat órájuk volt egy nap. Nyolcra mentek, és legfeljebb fél kettőkor végeztek is. Utána, ha kedve volt, visszament szakkörre vagy edzésre, ha meg nem, akkor lement a játszótérre a barátaival, olvasott vagy tévét nézett.
Mi télen sötétben kezdünk és sötétben érkezünk, mert bent kell maradnunk informatikán meg délutáni tesin. Hétköznapokon nem látom világosban az utcákat, a kertünket, a házunkat, még a kutyámat sem.
Anya régen hazament a suliból, ebéd után gyorsan megírta a házi feladatát, és onnantól szabad volt. Konkrétan tanulnia általános iskolában alig kellett, mert olyan kevés és érthető volt a tananyag, hogy azt általában az órán megjegyezte. Dolgozatok előtt csak át kellett olvasnia a vázlatait. Én dolgozatok előtt mindig sok-sok órát tanulok a jegyzeteimből és a könyvből is.
Nekünk történelemből megint rengeteg leckét adott fel a tanárnő, és egy hosszú verset is meg kell tanulnom, aminek még csak a felét tudom. Ráadásul matekból holnap dolgozatot írunk, aminek még a felét sem értem. Az a vicces, hogy Anya se. Pedig négyesre érettségizett, de szerinte ez simán középiskolás tananyag, ráadásul minden olyan kacifántosan van megfogalmazva, mintha a tankönyv írói sose láttak volna gyereket.
Egyik szülőin meg is kérdezte az osztályfőnökünket, hogy nem lehetne-e másik tankönyvből tanulni, aminek a szövege egy felsős számára is érthető. De Márti néni csak vonogatta a vállát, hogy most vezették be az új tankönyveket, ez a kötelező, ez van.
Még jó, hogy egyáltalán osztályfőnökünk van. Az előző tanév végén ugyanis felmondott az előző ofőm, Józsi bá, akit nagyon szerettünk. Az évnyitón tudtuk meg, hogy Karcsi bácsi is elment az iskolából; tanítás helyett inkább kenyeret süt, azzal többet keres, és nem kell ennyit idegeskednie. Az őszi szünet után Annus néni se jött vissza, inkább átment egy nyelviskolába németet tanítani, ahol kevesebb órája van, és jóval több fizetése.
Néha célozgatok anyukámnak, hogy legszívesebben egyáltalán nem járnék iskolába, de azt mondja, hogy ez kötelező. Méghozzá 16 éves koromig. Utána azt csinálok, amit akarok, felőle lehetek akár utcaseprő is.
A tankötelezettséget hivatalosan Eötvös József vezette be 1868-ban, de már 1777-ben Mária Terézia is kívánatosnak tartotta volna a közoktatás bevezetését, bár nem tette kötelezővé. Eötvös volt az első oktatásügyi (vallás- és oktatási) miniszter, jelenleg viszont nincs is oktatásügyi minisztérium.
Ha én lennék a miniszter, sokkal rövidebb időt kellene a gyerekeknek az iskolában tölteniük. Kevesebb lenne a tananyag; csak a lényeget tanulnánk meg, de azt nagyon jól. Nem foglalkoznánk szervetlen kémiával hetedikben vagy hőtannal nyolcadikban. Anya azt mondja, hogy ő soha életében nem használta még a kovalens kötésről vagy a Thalész-tételről szerzett ismereteit.
Viszont lenne egy csomó gyakorlatias tantárgyunk, mint például barkácsolás, főzés, pénzügyi ismeretek, és persze szuper színvonalú lenne a nyelvoktatás meg az informatika. Ráadásul tanulnánk kommunikációt, előadási ismereteket, tanulástechnikákat. Szerintem ezek segítségével boldogulnánk jól a valódi életben.
A magyar közoktatás napját kicsit több mint harminc éve november 22-én tartják.
Szerző: Tóth Réka
