Kedvenc nyári kajáink: palacsinta. Ha palacsintáról van szó, nem feltétlenül a nyár jut eszünkbe. Hiszen egész évben esszük, nemcsak a strandon, hanem a nagyinál is, otthon is, vagy akár egy palacsintázóban. Mégis, a nyári, strandon árult palacsintáknak van valami utánozhatatlan íze, amit otthon lehetetlen elérni.

A palacsinta az egész világon elterjedt tésztaétel. Több európai nemzet is magáénak vallja, mivel eredete egy közös pontig, egészen a Római Birodalomig vezethető vissza. Hajtogatva, tekerve vagy egymásra rakva és szeletelve, többféleképpen fogyasztható. Alapreceptje és a kedvelt töltelékek tájegységenként változnak, néhol a sós, máshol pedig az édes ízek dominálnak.

A római korban kerek kövön sütötték a liszt, víz és só keverékéből készült tésztát, majd húsok mellé fogyasztották. Kedvelt étel volt a római légiók ellátásában hosszú eltarthatósága miatt. A kutatások szerint a katonák utazásai révén ismerte meg egész Európa. A magyar palacsinta szó a román plăcintăból eredeztethető, az pedig a latin placenta szóra vezethető vissza. Közös jelentésük: lepény.

A francia crêpe-et élesztővel készítik, és édes likőrrel vagy citromos vajjal tálalják. Az oroszok blinit sütnek, és a kedvelt töltelékeket, mézet, mákot és almát sütés előtt adják a tésztához. Így az ő palacsintájuk vastagabb, mint a nálunk megszokott. Malajziában pandanlevél-kivonattal színezett, zöld palacsintát készítenek. Az indiai dahl pedig hüvelyesekből és rizsből készül, sós töltelékkel. Az amerikai változat a benne lévő sütőpornak köszönhetően vastag és könnyű, és nem sajnálják róla a juharszirupot. A mexikóiak tortillának nevezik a palacsintájukat, és hússal, babbal és paradicsommal fogyasztják.

Nálunk a nagyon vékony tészta a jellemző, gyakrabban édes, mint sós töltelékkel. Magyar specialitás a Gundel-palacsinta, a hortobágyi húsos és a rakott palacsinta is. Igazából mindegy, milyen, csak legyen belőle elég.

Palacsinta, ahogy én készítem:

– tojásonként 7 púpos evőkanál liszt (ez nálunk 4 tojást és 28 kanál lisztet jelent)

– kevés olaj

– só (több mint egy csipet, jó, ha van a tésztának egy kis sóssága)

– tej és szódavíz

Kikeverjük a tojást, az olajat és a sót, majd felváltva adagoljuk hozzá a tejet és a lisztet. Tej helyett használhatunk szódát, vagy a fele-fele arányt is választhatjuk. Addig adagoljuk és közben folyamatosan keverjük, míg a liszt el nem fogy, és a megfelelő állagot el nem érjük. Az első palacsinta sütése előtt vékonyan olajozzuk ki, esetleg vajazzuk ki a serpenyőt. A továbbiaknál erre már nem lesz szükség. Sok sikert!

Ez az írás a „Kedvenc nyári kajáink” sorozat egyik darabja.

L. Molnár Edit