– Komatálat hoztam, meg is aranyoztam, ha nem tetszik komának, küldje vissza komának… – dúdolgatta magában Zsófi.

– Mi a csuda az a komatál? – kérdezte kisöccse, Matyi.

– Fogalmam sincs, csak énekórán tanultuk ezt a dalt. Vajon van köze a húsvéthoz?

– Van bizony! – mondta Nagymama. – Méghozzá a fehérvasárnaphoz.

– Egyik vasárnapot a virágokról nevezték el, a másikat a fehér színről – nevetett Matyi.

– Tudjátok, miért? – kérdezte Nagypapa. És a gyerekek már sejtették, hogy újra mesélés következik.

Húsvét vége

Minden nagyobb ünnepnek van egy hosszabb, rákészülős időszaka; a karácsonynak az advent, a húsvétnak a negyvennapos böjt. Ugyanígy az ünnepeket le is zárja a végén egy jeles nap; a karácsonyi ünnepkört a vízkereszt, a farsangot a húshagyókedd, a húsvétot pedig a fehérvasárnap.

Fehérvasárnap

A fehérvasárnap a húsvétvasárnapot követi hét nappal. Azért ez a neve, mert a húsvét után egy hétig viselt fehér ruhát ekkor volt szokás levetni. A nagyszombaton megkeresztelt felnőttek hordták a fehér viseletet a megtisztulás jelképeként.

Fehérvasárnapon a keresztszülők megvendégelték és megajándékozták a frissen keresztelteket. Ezen a napon választottak a szülők az újszülött gyermekeiknek keresztszülőket.

Valahol fehérvasárnapon a frissen férjhez ment lányok menyasszonyi ruhában mentek a templomba misére, csak a koszorút és a fátylat már nem rakták fel a fejükre.

Ezt a napot tamásvasárnapnak is hívják, mert ekkor játszódik Szent Tamás legendája. Tamás ugyanis nem akarta elhinni az apostoloknak, hogy Jézus feltámadt, és csak akkor szerzett erről bizonyságot, amikor saját szeméve láthatta, saját kezével érinthette őt.

Szokás volt fehérvasárnapon a komatálazás vagy a mátkatálazás.

Mátkatál

– Most akkor komatál vagy mátkatál? – kapta fel a fejét Zsófi.

– Mindkettő. A komatálat a keresztgyerekek kapták, a mátkatálat a fiatal lányok adták egymásnak, akik ezzel pecsételték meg barátságukat. Később aztán sokszor egymás nyoszolyólányai lettek (olyasmik, mint ma a koszorúslányok), majd akár egymás gyerekeinek keresztszülei is. Később a frissen szült asszonyok is komatálat kaptak a mátkáiktól, hogy a gyerekágy idején ne nekik kelljen főzni, és mihamarabb felerősödjenek.

Mindkét tálban hímes tojás, kalács, gyümölcs, bor volt. A tálat néhol személyesen adták át, de másutt fehér ruhás kislányokkal küldték el. Innen ered a koma- és a mátkaasszony megszólítás. Emiatt a fehérvasárnapot koma- vagy mátkavasárnapnak is nevezték.

Örök barátság

– Akkor én most nekiállok, és mátkatálat készítek a Borókának – tápászkodott fel Zsófi. – Ő a legjobb barátnőm. Maradt még húsvétról piros tojás?

– Persze. Tegyél bele egy kis kuglófot is. És itt egy banán. Nem igazán hagyományos része a komatálnak, viszont finom.

– Bort nem adok – tréfálkozott Nagypapa –, de vihetsz neki egy üveg bodzaszörpöt.

– Létezik mátkáló ének is – mondta Nagymama. – Meg szeretnéd tanulni?

„Mátka, mátka, mátkázzunk, holnap délre komázzunk, ha élünk, ha halunk, mindig mátkák maradjunk.”

Szerző: Tóth Réka