Az I. világháború: több mint négy évig tartó fegyveres konfliktus a XX. század elején, 1914 és 1918 között. A nagy háború, ahogy a kortársak nevezték: az emberiség történelmének egyik legszörnyűbb háborúja. November 11-én az I. világháború befejezésére emlékezünk, amelyben sok-sok tizenéves is áldozatul esett.

Ártatlanság és naivitás

1915-ben, az I. világháború közepette, sok gyermek úgy érezte, kötelessége részt venni a konfliktusban, nem pedig az otthon biztonságából figyelni az eseményeket, és képzeletben háborúsdit játszani. Az Est című lap beszámolói azoknak a 14–17 éves fiúknak a kalandjairól szóltak, akiknek sikerült a frontra kerülniük. Az érdekesség azonban nem csupán a fiatalok bátorságában, hanem azokban a körülményekben rejlett, ahogy mindez megtörténhetett. A háború ezen időszakában a hadvezetés ugyanis nem keresett fiatal katonákat: az ilyen önkénteseket nem is nézték jó szemmel. A gyerekek indíttatása egyszerű volt: kalandvágy.

A fiatalok az elhagyatott fronton

Az Est 1915-ös cikkeiben szereplő gyermekkatonák közül sokuknak volt egy közös jellemzője: otthon édesanyjukkal maradtak, míg apjukat behívták. Nemcsak az apjuk, hanem a testvéreik is a fronton harcoltak. Az iparostanoncok és a segédek különösen rossz helyzetben voltak, mivel sokuk mesterei is behívót kaptak, így apa és munka nélkül maradtak. A fiatalok elszántsága jól illusztrálja a kor szellemiségét és az elhagyatottság érzését.

Nem csupán a Monarchiában

A jelenség nem csak a Monarchiára korlátozódott; fiatal fiúk minden hadviselő fél soraiban fellelhetők. Számos olyan történetet ismerünk, mint Sidney Lewisé, aki mindössze 12 évesen lépett a seregbe, vagy Momčilo Gavrićé, aki 8 évesen csatlakozott szerb honfitársaihoz. Ezek a történetek az emberi állóképességet és az ifjúság erejét igazolják a háború legsötétebb napjaiban.

Végjáték és átalakuló hadsereg

A háború előrehaladtával és az emberveszteségek növekedésével a hadsereg felépítése drasztikusan változott. Míg korábban a fiatalok behívását nem tekintették szükségesnek, a jelentős veszteségek miatt egyre fiatalabb korosztályokat szólítottak hadba. A rövid kiképzési idő és az ifjú katonák hirtelen bevetése a háború végjátékának egyik szomorú realitásává vált.

Tragédiák

A gyermekkatonák története a XX. század egyik legmeghatóbb és legtragikusabb epizódja. A fiatalok, akiknek még csak a világot kellett volna felfedezniük, a világégés rettenetes valóságával szembesültek. Míg sokan hősiességgel és bátorsággal reagáltak, a történetük emlékeztet mindannyiunkat a háború értelmetlen pusztítására és az ártatlan áldozatokra.

Rájuk is emlékezünk ma, az I. világháború befejezésének emléknapján.

Lejegyezte: S. Imagiro

Forrás: Takács Róbert írása nyomán