A trambulin szintén korszakunk kedvelt szabadtéri játéka. Az inuit nép használta először. Játékként és életmentő eszközként is funkcionált náluk. A rozmár bőrének felhasználásával alkották meg a trambulinhoz hasonlatos eszközt, hogy egymást a levegőbe dobálják vele. Régészek Kínában, Irán és Egyiptom területén találtak olyan festményeket, amelyek hasonló eszközöket ábrázoltak.

Az idő múlásával feljegyezték azt is, hogy egy-egy veszélyes helyzetben a tűzoltók szintén használták; 1887-ből maradt fenn erre vonatkozó feljegyzés. A 19. század elejétől cirkuszi mutatványok fő kelléke, egy Du Trambuline nevezetű mutatott rá, hogy magasra lehet általa repülni.

A mostani fajtát 1930-ban találta ki George Nissen, a mindössze 16 éves tornász. Szülei garázsában építette meg. Az első modellt favázzal, közepén vászonnal építette meg.

A trambulinok típusai: kerti, akkumulátoros, nyuszi-, mini-, nyílt végű, dupla mini- és versenytrambulin. A kertihez szükséges védőfelszerelés, az akkumulátoros egy szerkezet, amely több téglalap alakú ugrószőnyeget tartalmaz egymás mellett. A nyuszis változattal városok játszóterein, vásárokban találkozhatsz. A mini négyzet alakú, és a művészi tornán használják, a nyílt végű nehezebb ugrásokra alkalmas, a dupla minit és a versenyt ismét csak a tornászok használják.

Sokféle változatát láthatod, elsőre a kertit próbáld ki, vagy a parkban lévőt, mert ez a kettő a legbiztonságosabb az összes közül. Ha elég ügyes vagy, és bátor, akkor akár tornász vagy cirkuszi akrobata is válhat belőled – kitartás és sok gyakorlás után. Ezt azonban nagyon fiatalon kell elkezdeni. A lényeg, hogy a te választásod legyen. Elég az is, ha találsz magadnak egy újfajta mozgásformát, amit szeretsz csinálni.

Kropokné Kiss Éva