Nagyapa azt mondja, hogy az ő nagyapja, azaz az én ükapám úgy száz évvel ezelőtt juhász volt. Valahol az Alföldön élt egy kis faluban, és ő vigyázott az emberek juhaira.
A pásztorok védőszentje Dömötör. Fura név. Senkit sem ismerek, akit így hívnának. Nagyapa azt meséli, hogy Demeter harcos szent volt, piros lovon ült, karddal és dárdával küzdött. A császár azért végeztette ki, mert megtérített egy gladiátort.
A Dömötörök névnapja október 26. Ezen a napon terelték be az addig szabadon legeltetett állatokat a faluba, és ekkor számoltak el a juhászok a gazdákkal. Száz éve persze nem voltak okostelefonok meg számítógépek, sem internet, többnyire telefon sem. A juhászok sokszor írni-olvasni sem tudtak, ezért rovópálcákra vésték fel a juhok számát. Dömötör napján aztán összehasonlították, mennyi juhot bíztak a gondjukra tavasszal, és mennyit vittek vissza ősszel.
Innen ered az a mondás, hogy „sok van a rovásán”, azaz ha a juhásznak sok állata elpusztult vagy eltűnt, azért vállalnia kellett a felelősséget. Ha jól végezte a dolgát, akkor meghosszabbították a szolgálatát, de ha nem, akkor fel is út, le is út. Az én ükapám jól dolgozott, egyre több juhot legeltetett, egyre gyarapodott a vagyona.
Szerintem egész könnyűnek tűnik ez a juhászmesterség. Nekem való lenne. Az ember csak üldögél naphosszat, nézi az állatokat, és gondolkozik mindenfélén. Nem túl sokat kell dolgoznia, hiszen a kutyája segít terelni a nyájat.
Nagyapa figyelmeztet, nehogy azt higgyem ám! Akármilyen az idő, a juhásznak kint kell lennie a legelőn. Vajon szakadó esőben vagy nagy hidegben is szívesen lennék ott? Nyilván nem, de erre találták ki a subát vagy a pásztorkunyhókat. Vajon éjszaka is örömmel kint lennék a sötétben egyedül? Itt már kezdtem elbizonytalanodni. Vajon képes lennék arra, hogy a farkasok, sokszor egy egész falka támadásait visszaverjem?
Ezzel Nagyapa végleg sikeresen lebeszélt engem a juhászszakmáról, pedig az evés-ivás és a bulizás nagyon tetszene benne. A behajtáskor ugyanis a juhászok a gazdát sokszor verssel köszöntötték, aki ajándékul egy üveg bort adott nekik, amitől aztán jól be is rúgtak.
Dömötör napján állatvásárt vagy behajtási ünnepséget tartottak, a leghíresebbet Hortobágyon, a Kilenclyukú hídnál. A templomban bárányt szenteltettek, vagy a papnak ajándékba bárányt adtak.
„Dömötör juhászt táncoltatott”, azaz ezen a napon nagy ünnepségeket rendeztek, amelyek néha akár egy egész héten keresztül is tartottak. Ez volt a Dömötör-hét. Birkapaprikás volt a fő fogás, ehhez a juhásznék rétest és bélest sütöttek. Jól hangzik, főleg a sok sütemény.
Azt mondják, Dömötör hozza el az igazi telet. Tényleg mostanában kezdődtek el az éjszakai fagyok. Ezen a napon hideg szél kemény telet ígér. Én ennek nagyon örülnék! Végre sokat esne a hó, és szánkózhatnék, hóembert építenék. Végre befagyna a tó, és korcsolyázhatnék rajta.
Addig is megkérem Nagyapát, hogy vigyen el az állatsimogatóba, szeretnék kisbárányt dédelgetni.
Tóth Réka
