Minden évben várom az őszi szünetet, mert ilyenkor meglátogathatom a nagyszüleimet. Ők is készülnek, a mama süti a finom süteményeket, kényezteti az unokákat. Jönnek az unokatesóim is, és együtt töltünk pár napot. Már az is hagyomány, hogy minden évben elmegyünk a dédiék sírjához. Viszünk virágot, koszorút, és gyertyát gyújtunk. A mama előveszi a fényképalbumot, és mesél arról az időről, amikor ő még kislány volt. Aztán elmeséli, hogyan haltak meg a szülei a második világháborúban. Bombatámadás érte a házukat, sokan meghaltak, köztük az én dédszüleim is. A mama és a nővére a pincében volt a többi gyerekkel együtt. Ők túlélték a robbanást, és rokonok nevelték fel őket. Amikor kimegyünk a temetőbe, hálával emlékezünk a hősi halottakra. November 2-án van halottak napja. Ezen a napon gyertyát, mécsest gyújtanak az emberek, hogy megemlékezzenek az elhunyt családtagjaikról. Sokan kimennek a temetőbe, de van, aki otthon emlékezik a szeretteire.

Ez a nap az elhunytakról való megemlékezés napja.

A mamával és a papával elmegyünk a templomba is, majd a temetőbe, ahol sírszentelés történik. A sírokat virágokkal díszítjük, krizantémot veszünk, ami a kegyelet virága.

Gyertyagyújtás

A katolikus egyházban hagyomány, hogy annyi gyertyát gyújtanak meg, ahány halottja van a családnak. Amíg a gyertya ég, addig közösen imádkoznak. A reformátusok régebben csak virágot és koszorút vittek a sírra, gyertyát nem gyújtottak. Azóta azonban már átvették ezt a szokást a katolikus családoktól. Ezt nagyapa mesélte nekünk. Az is érdekes, hogy vannak, akik a sír tetejére helyezik a mécseseket, mások a sír elé vagy a sír háta mögé teszik. Ma már nemcsak gyertyák, mécsesek, hanem ledes világítás is van a sírokon. Én az igazi gyertyát szeretem meggyújtani, az valahogy közelebb hoz engem ahhoz a világhoz, amikor még éltek a dédiék.

Mamáék azt is elmondták, hogy régebben jósoltak a gyertyagyújtáskor. Ha elfújta a gyertya lángját a szél, akkor rossz termés volt várható a következő évben. Mivel novemberben már hidegre fordult az idő, gyakran fagy is előfordult, nem volt ritka a szél sem.

Lelkeknek emlékezete

Évről évre megemlékezünk az elhunyt szeretteinkről, ilyenkor díszesek a temetők, az örök világosság fényeskedik az eltávozott lelkeknek. A gyertyagyújtást és a közös imádság hagyományát mi is továbbadjuk majd a gyermekeinknek. Hiszek abban, hogy a lelkükhöz elér az imádságunk.

Gondoljatok ti is a már eltávozott szeretett rokonokra, vigyetek virágot a sírjukra, és mondjátok a szüleitekkel közösen: Nyugodjanak békességben!

Szerencsés Melinda írása