Kedvenc nyári kajáink: lángos. Nyár, vízpart, lángos. Sokunk fejében kapcsolódik össze a meleggel és a stranddal ez az étel, amelyről már az 1700-as évekből is vannak feljegyzések. Megjelenése a kenyérsütés elterjedéséhez köthető, eleinte a tészta maradékából formált lepényeket a kemence elejében sütötték készre.
Az elnevezése az elkészítési módjára utal, nevét ugyanis a láng szóból képezték. Az első lángosokat parázson készítették, majd ezt követte előbb a zsírban, majd a mai napig ismert bő olajban való sütési mód. Az 1920-as években kezdett elterjedni és népszerűvé válni, elsősorban vízpartokon, strandokon és fesztiválokon. Az alapra sokféle feltét kerülhet, a hagyományos fokhagymás és sajtos-tejfölös lángos mellett egyre több helyen találkozhatunk zöldséges, csülkös, nutellás, lekváros, édes és sós különlegességekkel. Magyarországon igen elterjedt, a magyar street foodként is szokták emlegetni, illetve Ausztriában és Csehországban is kedvelt utcai étel. Az utóbbi években a népszerűsége fokozatosan nő világszerte, már Ausztráliában és Új-Zélandon is készítik és árulják.
A kedvenc lángosom említésekor általában döbbent tekintetekkel találkozom, de sokan nem hiszik el azt sem, hogy olyan egyáltalán létezik. Nekem gyerekkori emlék a lakásunk és az iskola közti sötét bódéban kapható édes, túrós töltött lángos. Ha lángosoztunk, én mindig azt választottam. A bódét azóta bezárták, a túrós lángosra pedig rajtam kívül már senki sem emlékszik. Ha bárki tud olyan helyről, ahol készítenek ilyet, kérem, a szerkesztőségben jelezze! Cserébe itt az én receptem az alaphoz.
Lángos, ahogy én készítem:
– 2 kis kefir
– 60 dkg liszt
– 5 dkg élesztő – cukros tejben felfuttatva
– só
A hozzávalókat összegyúrva lágy tésztát kapunk. Kiolajozott tálba téve nyugodtan felejtsük egy éjszakára a hűtőben. Érdemes nagy edényt választani, hatalmasra kel. Másnap formázzunk lángosokat, és süssük ki azokat bő és forró olajban. A felesleges olajat itassuk le papírtörlővel. Ha vizes kézzel nyúlunk a tésztához, kevésbé ragad ránk a massza, sokkal könnyebb dolgunk lesz. Jó étvágyat!
Ez az írás a „Kedvenc nyári kajáink” sorozat egyik darabja.
L. Molnár Edit
