Az egyik legelterjedtebb sport a kerékpározás. Elgondolkodtál már azon, hogy kinek a nevéhez fűződik ennek a remek szerkezetnek az ötlete? Én elárulom neked. Karl von Drais volt az első ember, aki egy szilárd vázra kerekeket rögzített. Azért tette ezt, mert sokat járta az erdőt, nem szeretett gyalogolni, és le akarta rövidíteni a mindennapos elfoglaltságát, magyarul időt szeretett volna nyerni. Nem dolgozott hibátlanul, rájött, hogy az első keréknek irányíthatónak kell lennie ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen a közlekedés, és ne sérüljön meg menet közben. További négy évre volt szüksége ahhoz, hogy elképzeléseit tökéletesítse. Új kormányszerkezetet talált ki, és állíthatóra alakította az ülésmagasságot. 1817-től az újságok is foglalkoztak a géppel, Angliában és Franciaországban terjedt el leghamarabb.

A következő feltalálót Kirkpatrick Macmillannak hívták, a meglévő szerkezetre ingaszerű pedálokat szerelt fel. R. W. Thompson már kikísérletezte a felfújható gumibelsőt is, de ekkor még nem vált népszerűvé, mert túl sok pénzbe került. Egy francia feltaláló alkotta meg azt a változatot, aminek a pedáljai az első keréken voltak. Az ipari forradalomnak is köszönhető a golyóscsapágy, majd a sárhányó, faküllők helyett pedig acélküllők alkalmazása. Rover Safety annak a váznak a neve, amely ma is használatban van. 1896-ra már négymillióan bicikliztek. Miért terjedt olyan gyorsan a használata? Elsőként azért, mert a vasút mellett is találtak azok egy másik alternatívát, akik idegenkedtek az igazi gépektől, vagy csak nem szerették a zsúfolt vasúti kocsikat. A 19. századi eszmék terjedése is jót tett a népszerűségének, mert a közösséggel szemben az embereknek egyéni élményt és jogokat adott. Ezt erősítette tovább a kerékpárutak megépítése Európa-szerte. A fizikumra gyakorolt jótékony hatásaival a következő cikkem foglalkozik. Várlak!

Kropokné Kiss Éva