A lángos hungarikum. Kelt tésztás sült lepény. Arra biztatlak, hogy süss otthon anyukáddal, nagymamáddal. Ha elég idős vagy, és jól boldogulsz a konyhai eszközökkel, akkor meglepheted vele a szüleidet, amikor hazaérkeznek a munkából.

Mit érdemes tudni róla? Langalló és kenyérlepény néven is ismert, valószínűleg a kenyérrel egy időben keletkezett. A láng szóból ered a neve. A kemence első részében sütötték. A dagasztóteknő oldalára tapadt kelt tészta volt az alapanyaga.

Régen 5 és 7 naponta sütöttek csak kenyeret. Azért ritkán, mert a kemence fűtéséhez sok fára volt szükség.

A dagasztás is több órán keresztül zajlott. Ezért a sütés napján lángost ettek, másnap kisebb cipókat, a 3-5 kilós kenyereket csak ezek után vágták fel. A jobb módúak hagymával, szalonnával sütötték (a nyugati országrészre volt jellemző), más részeken pedig tejföllel, lekvárral (főként keleten) fogyasztották.

A mezőgazdaság gépesítésével már nem otthon, hanem pékségekben sült a kenyér. A lángos egy időre így elfelejtődött, majd az ötvenes években tért vissza, igazán népszerűvé pedig a hetvenes években vált.

Itthon, illetve a magyarlakta vidéken az utcai árusok jellegzetes terméke. Elterjedt még Ausztriában, Csehországban is. Változata a krumplilángos reszelt vagy főtt krumpliból.

Egyes elméletek szerint a török hódoltság idején került hozzánk, akárcsak a dinnye és a kávé. Akadnak olyanok is, akik szerint a rómaiak hozták magukkal.

Egy biztos, nagyon finom étel. Nemsokára jövök a receptjével.

Kropokné Kiss Éva