A homokvárak hallatán nekem elsőként Brazília jut eszembe. A csodás tengerpart, napfény, megannyi szép, homokból készült szobor, vár. Valóban így is van, a legszebb művek a brazil tengerparton készülnek, alkotói ugyanolyan képzettek, mint az agyaggal dolgozó szobrászok.
Az alkotások rövid életűek ugyan, mert elmossa az eső, ha pedig túl közel vannak a tengerhez, akkor a dagály. A rosszindulatú emberek is tönkretehetik az ember nagyságú vagy annál is méretesebb csodákat. Az internet és a közösségi média segítségével mi is megcsodálhatjuk a mestermunkákat, mert – valljuk be – kevés az esélyünk arra, hogy Brazíliában tegyük meg ugyanezt. Vízre és homokra, valamint a szárnyaló képzeletre van szüksége az alkotóknak. Kézügyesség és türelem sem árt persze.
Gondoltad volna, hogy van olyan ember, aki homokvárban lakik? Igen, van, a neve Marcio Mízael Matolias. 2018-ban készítettek vele egy interjút, akkor már 22 éve élt kint a parton a különleges házában. Mindössze három négyzetméteres az építmény, csak a legszükségesebb tárgyakat tartja benne, és a könyveit. Mindjárt felmerült bennem, hogy a könyvek elázhatnak, vagy a homok kárt tehet bennük. Azonban ha eső vagy egyéb probléma miatt tönkremegy a lakás, akkor az úriember egy barátjánál húzza meg magát, ahova kevés holmiját is magával viszi. A helyiek Marcio királynak hívják, ő királyként is viselkedik, faragott magának egy trónt, van jogara, koronája is. Sok fotót készítenek róla az arra járó turisták.
2018 óta nem találtam új cikket, nyilatkozatot vele kapcsolatban, de Facebook-profillal rendelkezik. Ezen meglepődtem. Írtam neki egy üzenetet, megadtam a nevem és azt is, hogy magyar vagyok. Megemlítettem az öt évvel ezelőtti interjút, és megkérdeztem tőle, hogy még mindig ott lakik-e a parton, a homokvárban. Egyelőre nem érkezett üzenet, ha válaszolni fog, mindenképpen írok róla nektek.
Azt kérdezte tőle akkor az újságíró, hogy hogyan tud így élni, és milyen előnyei vannak ennek az életformának? Ő erre azt válaszolta, a legelején az motiválta, hogy nem kell számlákat fizetnie, illetve bérleti díjat sem. A legelgondolkodtatóbb mégis az, hogy szerinte túlságosan is ragaszkodunk a tárgyakhoz, eszközökhöz, ami sok akadályt gördít elénk. Azt mondta akkor, hogy nem kell ragaszkodni, mert minden állandó változásban van, a pillanatot kell megragadni, és csak boldognak kell lenni. Tegyünk így mi is! Legyünk csak egyszerűen boldogok!
Kropokné Kiss Éva
