Kedvenc nyári kajáink: nyári gyümölcsök. A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger és Perzsia vidékén. A magyar elnevezés finnugor eredetű, ez arra utal, hogy őseink már ismerték a honfoglalás előtt is. Több magyar helységnév, földrajzi név és családnév is ennek a bizonyítéka. Termesztésének és felhasználásának nagy hagyománya van hazánkban, ennek köszönhetően Magyarország az egyik legnagyobb meggytermesztőnek számít a világon. Kutatások szerint az összes élelmiszer közül a meggyben található a legtöbb gyulladáscsökkentő hatóanyag. Emellett magas az A-, B- és C-vitamin-tartalma, és gazdag antioxidánsokban, ásványi anyagokban. Normalizálja a vérnyomást, segíti a szív működését, az erek tisztítását, csökkenti az ízületi panaszokat és szabályozza a vércukorszintet. Süteményekhez, lekvárkészítéshez egyaránt remek választás. Sokan nem szeretik nyersen a fanyar íze miatt, azonban bizonyos fajtái frissen fogyasztva is rendkívül finomak. Érdemes próbálgatni.
Nincsen nyár dinnye nélkül. Ez az a gyümölcs, ami valóban a legmelegebb évszakunkhoz kapcsolódik, hiszen a tartósítása meglehetősen problémás, főleg, ha görögdinnyéről van szó. Bár gyümölcsnek hívjuk, termesztéstechnikáját tekintve zöldségnek számít. A zöldség kifejezés alatt általában azokat a lágy szárú növényi részeket értjük, amelyek emberi fogyasztásra alkalmasak. A görögdinnye pedig egy Afrika déli részéről származó tökféle, amely megfelel ezeknek a kritériumoknak. A feltételezések szerint a Kalahári sivatagból származó, ott szabadon termő növény nagyjából ötezer évvel ezelőtt már Egyiptomban, a 10. században Kínában, majd a 13. század során Európában is ismertté vált. Sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, magas víztartalma miatt jó hatással van a veseműködésre és a vérnyomásra. Nehéz megállapítani, hogy a külső mennyire édes belsőt rejt, de a következő támpontok segíthetnek a megítélésében: A jó dinnye fényes felületű. Kocsánya száraz, ez mutatja, hogy nem szedték le idő előtt. A rajta lévő sárga folt legyen minél sötétebb, és persze kopogtatva ellenőrizhetjük, hogy kongó hangot ad-e.
Meggyes „kavart”, ahogy én készítem:
– 30 dkg liszt
– 20 dkg cukor
– 12 dkg vaj
– 2 tojás
– 1 csomag sütőpor
– tej
– meggy
– fahéj
A hozzávalókat – a meggy kivételével – alaposan elkeverjük. Tejet annyit adunk hozzá, hogy jól keverhető, sűrű masszát kapjunk. Kisebb méretű, nagyjából 20 × 30 centis tepsibe öntjük, majd a tetejére szórjuk a kimagozott meggyet. Akkor jó a tészta, ha a gyümölcsök félig elmerülnek benne. 180 fokon sütjük, időnként tűpróbával ellenőrizzük, hogy elkészült-e.
L. Molnár Edit