Szia! Akkor folytassuk a legyezőkészítés történetével és magával a gyártási folyamat megismerésével. Eddig a japán és kínai legyezők legendáját ismertük meg közelebbről, most nézzük meg azt, hogyan jutott el Európába.

A kora középkorban még nem ismerték, csak az oltároknál használták az egyik változatát, a flabellumot. A rovarok távoltartását segítette. Az ázsiai és európai kereskedelem megélénkülésével, fellendülésével nagyon nagy erővel tört be kontinensünkre, s vált az egyik legnépszerűbb kiegészítővé. A luxusiparban külön ágazattá vált a gyártása, mert a 18. századra a társas összejövetelek, bálok alapvető kelléke lett. Főként a spanyol dámák körében volt nagyon népszerű. Beszélgetés közben sokszor kellett nyitni és csukni, különböző magasságokba emelni a spanyol nyelv sajátosságai miatt. A szépségért már régen is sokat szenvedtek a hölgyek.

Anyaga lehet papír, selyem, bőr, vékony falemez (ez sem változott az évszázadok alatt). A váza fa, fém, műanyag, régebben teknőspáncél (ritka és drága változat) vagy elefántcsont (még drágább, még ritkább).

Olcsón lehet szép kínai legyezőket vásárolni, viszont ha sajátot készítesz, akkor olyanná formálhatod, amilyenhez kedved van. Az otthoni maradék anyagokat fel is tudod használni hozzá, nem szükséges külön pénzt ráfordítanod. Vágj bele bátran, ne habozz!

Elsőként nézzünk egy egyszerűbbet zsírpapírból: 120 cm × 11 cm-es zsírpapírt, 2 spatulát, szigetelőszalagot és ragasztót keress hozzá. A hagyományos japán–kínai mintájára készül. Nem bonyolult, tartós, jól tereli a levegőt.

A papírra festhetsz, rajzolhatsz mintát az összehajtogatás előtt. Ha megszáradt, akkor szigetelőszalaggal erősítsd meg a széleit. Mutatós és tartós is lesz. Hajtogasd meg a papírt, fogd össze az alsó végét, tekerd körbe szigetelőszalaggal. A két spatulát is színezheted, rajzolhatsz is rájuk. Oda ragaszd fel őket, ahol összefogtad a legyezőt a ragasztószalaggal. A lelógó rész lesz, amit a kezedben tartasz.

Következő alkalomra újabb hajtogatási ötletekkel készülök.

Kropokné Kiss Éva