A felszabadulás azt jelenti, hogy valamely személy, közösség vagy terület tartós katonai elnyomás, megszállás alól szabaddá válik hadi események következtében. Pozitívumot kellene hordoznia ennek a szónak, de a meghatározásban az is szerepel, hogy a szabadságot fegyverek segítségével érik el valamely személyek. Örömet kellene jelentenie, azonban még több fájdalmat, halált és pusztulást jelent. Mindig. Talán megkönnyebbülést, hogy nem lőnek tovább, vége van. Ez valójában február 13-a, Budapest felszabadulása a nyilas uralom alól. Az egyik megszállás vége és egy újabb kezdete. Német után szovjet fennhatóság, jobboldali diktatúrát követően baloldali.
Előzmények
Hogyan keveredett bele Magyarország a II. világháborúba? A tengelyhatalmak (eredetileg a németek, olaszok és japánok alkották, majd folyamatosan bővült) szövetségeseként, nagy reményeket fűzve a történelmi Magyarország teljes területének visszaállításához. A szövetségesek (a magját a „három nagy” adta: az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió, ehhez a rendszerhez is többen csatlakoztak a továbbiakban) ellen harcoltak, a németek célja szintén a revans volt az I. világháborút lezáró béke miatt.
Megint rossz oldalon…
Magyarország sem tudta feldolgozni az I. világháborút lezáró békét, amelyben területének több mint kétharmad részét elveszítette. Valószínűsíthető volt, hogy a történelmi kötődés (osztrák–német vonal) és a területi ígéretek miatt a tengelyhatalmak oldalára áll a politikai vezetés. Kezdetben siker koronázta az együttműködést, mert az első bécsi döntés értelmében Csehszlovákiától, a második bécsi döntés jóvoltából Romániától csatoltak vissza magyarlakta területeket. Ezután következett Kárpátalja, majd a Délvidék egy része. Az ár a Szovjetunió megtámadása, ami 1941. június 27-én be is következett. A továbbiakról röviden: a szovjet támadás elbukott német és magyar részről is, a tengelyhatalmak fokozatosan kimerültek a többfrontos háborúban. Kállay Miklós hintapolitikája hamar kiderült a németek számára (a tengelyhatalmak tagjaként előzetes fegyverszüneti egyezményt kötött a szövetségesekkel), és 1944. március 19-én megszállták az országot, megkezdődött a nyilas (nácik magyar megfelelője) uralom.
Felszabadulás vagy újabb megszállás?
A szovjet támadás november 3-án kezdődött, százkét napon keresztül tartott, és Buda elfoglalásával, 1945. február 13-án ért véget. A szovjet parancsnok Malinovszkij volt. Nem akart azonnali rohamot, bevárt volna még egy egységet. Jól látta, mert a harcok tényleg elhúzódtak. Sztálin azonban hajthatatlan volt, nem egyezett bele, a szovjet erők megindultak. A mérleg: 25 ezer civil áldozat, 52 ezer sebesült, az épületek 27%-a elpusztult, a németek felrobbantották az összes Duna-hidat, a német–magyar katonai veszteség 100 ezer fő, az orosz veszteség 80 ezer fő, 240 ezer sebesülttel. A szovjet erők hivatalosan nem felszabadították a magyar fővárost, hanem ellenséges területként „bevették”, elfoglalták azt.
1945. február 13-án délben egy romhalmaz tetején díszsortűzzel adták mindenki tudtára Budapest elfoglalását.
A történelem az élet tanítómestere
Mire tanít? Megismerteti velünk, a jelenben élőkkel a múltat, segít abban, hogy lássuk az elkövetett hibákat, és így kiküszöbölve azokat, békés úton éljünk tovább. Talán valamikor valóban így is lesz, és a felszabadulás szó értelmét fogja veszteni.
Kropokné Kiss Éva
