Domi eleinte senkit nem ismert a PEOPLE TEAM nyári táborában, aztán sok barátot szerzett. Ezért lehet az, hogy a korábbi táborozó ma már táboroztatóként is visszatér a PT-be.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
A legkülönlegesebb történet az első évemben volt táborozóként, amikor úgy indultam el, hogy senkit nem ismerek, ami abban a korban nagyon ijesztőnek tűnt, de úgy voltam vele, hogy majd lesz valami, és kialakul. Rossz úgysem lehet – és így is lett, hiszen nagyon jó barátokat szereztem, különösen egyet, akivel minden évben megyek a táborba, és mindig egy szobába kérjük magunkat, és azóta is gyakran találkozunk. Ez a fő ok, amiért beleszerettem, és a legjobb tábornak tartom a PT-t: ha úgy mész, hogy senkit sem ismersz, akkor is életre szóló barátságokkal mehetsz haza.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Ilyennel még nem találkoztam a táborban, hiszen itt szinte mindenki szeret mindenkit, de ha esetleg ilyenbe keverednék, a jól bevált módszeremet alkalmaznám, azaz leülnék vele, és megkérdezném, mi a probléma. Ha olyat válaszol, amin esetleg tudnék változtatni, akkor természetesen megpróbálnám, ez általában be szokott válni, és sokszor megoldotta a dolgokat. Ha ez a módszer nem válna be, és az illető azt mondaná, hogy nem is akarja megbeszélni, akkor szimplán megpróbálnék minden konfliktusból kihátrálni.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Talán a leggyakoribb kérdésem a korombeliekhez az, hogy hol és mit tanulnak, ez egy egyszerű és száraz kérdés, amire hasonló jellegű válaszok érkeznek. A második általában érdekesebb, ami az szokott lenni, hogy hogy megy a suli, erre a kérdésre mindig sokszínű választ szoktam kapni. A legviccesebb az volt, amikor azt mondta valaki, hogy tavaly megbukott, de így legalább nem kell jegyzetelnie, és ha kérdez valamit a tanár, akkor tudja rá a választ, hiszen egyszer már hallotta.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Hirtelen nem tudom, hiszen azért ez nem mindennapi krízishelyzet. De az első nyilván a gyerekek biztonságba helyezése lenne, majd a tábor megvédése mindenáron. Ez persze a zombik viselkedésétől is függ, lehet, hogy tök barátságosak lennének, ki tudja, bármi előfordulhat, de ha ellenségesek, és az agyamra pályáznának, akkor mindent megtennék a túlélés érdekében.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Ha állat lehetnék, akkor kutya lennék. Azért, mert a kutyák szabadok, játékosak, jó életük van, de mindemellett hűségesek, megbízhatóak, és rájuk mindig lehet számítani, jó társak.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Az utolsó jelmez pont a PT-ben volt, egy esti állomáson, ahol a lányok épületében állomásoztunk. A jelmez egy békalovag vagy valami hasonló szeretett volna lenni, és a sztorija az volt, hogy az uralom alatt lévő békabirodalmat kell a gyerekeknek felszabadítaniuk, ami előtt egy mocsáron kell átkelniük, és ezután velünk kell megküzdeniük, hogy felszabadítsák a királyságot. Nagyon jó volt, a portás is megdicsérte a jelmezünket, és még szelfit is kért.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Ez szerintem relatív, sok mindentől függ, például az aznapi időtől, az ember energiaszintjétől, a közérzetétől és a körülötte lévő társaságtól is persze. Szerintem az ember a PT-ben, ha minden rendben van vele, nem fáj valamije, és az idő is jó, akkor a legfurcsább és legőrültebb énjét hozza. A táborban én is így vagyok, hiszen bizalmat érzek a PT-ben mindenki irányában, és olyan énemet tudom hozni, amit más helyen esetleg még szégyellnék is, de szerintem ez így van rendjén, és mindenki így van vele.
Honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz majd?
17 éves vagyok, magasépítő technikusnak tanulok. A PT-ben három évig voltam táborozó, és tavaly először voltam táboroztatóként. Nagyon közel áll a szívemhez. Az egyik barátommal kocsival érkezünk. Ha három hétig lennék a táborban, az nagy mérföldkő lenne számomra! A PT után már csak a pihenés és a nyaralás marad, ezzel zárnám a nyaramat, illetve a jogsi elkezdésén is gondolkodom.
