Van olyan olvasó, akire táborozás közepette talált rá az első szerelem? Ezen írás szerzőjére igen. 1986, sóstói úttörőtábor. A kezdet: egy követ által átadott üzenet, azaz egy kérdés, amelyre „igen” vagy „szeretem” a két lehetséges válasz. A folytatás pedig egy több mint öt éven át tartó kamaszszerelem.

Zoé és Beni

A hatodikos Zoé Győrből érkezett a PEOPLE TEAM kézművestáborába. Osztálytársai is vele tartottak, így egy összeszokott kis csapattal töltötte idejét. Együtt rajzoltak, festetek, szobrászkodtak. Kipróbálhattak olyan érdekes technikákat is, mint a gyertyaöntés vagy a fonalhímzés.

Beni 13 éves, Szentendrén él, egy barátja mesélt neki a kecskeméti táborban rejlő sokféle lehetőségről. Míg a „kocka” barátja a programozótábort választotta, a magas és izmos Beni inkább a sporttábor mellett döntött. A reggeli bemelegítés után többnyire egész nap csak röplabdázott, de mindennap belekóstolt valamilyen különlegességbe, például aikidóba vagy amerikai futballba.

Az úgy kezdődött, hogy…

Ők ketten először az étkezőben kerültek össze. Zoé ugyanis véletlenül leöntötte Benit gyümölcslével. A mozdulat cseppet sem volt szándékos, a barátnője gáncsolta el véletlenül. A gyümölcslé Beni pólóján landolt, Zoé rákvörössé vált a szégyentől. Hebegett-habogott, és igyekezett a lehető leggyorsabban eltűnni a színről.

A sors azonban úgy akarta, hogy újra összetalálkozzanak. A pingpongasztaloknál futottak össze, egy kupacba álltak be forgózni. Zoé észrevette, hogy Beni direkt olyan labdákat ad neki, amelyeket könnyű visszaütni. Többször alakult úgy, hogy a végén ők ketten játszották a döntőt; ekkor néhányszor egymásra is mosolyogtak.

Strandolásnál Beni már tudatosan intézte úgy, hogy egyszerre pancsoljanak a medencében Zoé társaságával. Egy kis fröcskölés, egy kis ártalmatlan víz alá nyomás, és máris feloldódott közöttük az addig némileg feszélyezett viszony.

Az esti show aztán igazi hamisítatlan bulihangulatot kínált. A zene, a fények, a ritmus mindenkit elvarázsolt, és némileg fel is szabadított a gátlások alól. A két fiatal ekkor már többnyire egymás közelében, később kifejezetten egymással táncolt. A végén már lassút is.

Itt a vége?

Az utolsó este ők ketten a tábortűznél ültek. Elég közel ahhoz, hogy lássák a lángok játékát és hallják a tűz pattogását. Elég távol ahhoz, hogy a többiek lássák, hogy összebújnak, és hallják, miről susmorognak.

Utánajártak: Győr és Szentendre távolsága majdnem 150 kilométer, közel kétórás utazás. Ez azonban nem tántorította el őket. Bejelölték egymást, és megbeszélték, hogy továbbra is tartják egymással a kapcsolatot.

Hogy öt évvel később vajon még mindig együtt táboroznak Kecskeméten? Ki tudja? Ha kiderül, mindenképp megírom nektek.

Szerző: Tóth Réka