– Anya! Anyaaaa! – kiáltotta Peti az ajtóból. Úgy rontott be a házba, mintha legalábbis tűz ütött volna ki valahol a közelben.

– Mi van, kisfiam? Mi történt? – kérdezte Anya szinte már rémülten.

– Hát nem tudod, milyen nap van? – válaszolt Peti, amint lehajította a táskát a padlóra.

– Hétfő?

– Nem vagy vicces!

– Február 20-a?

– Anya! Ne csináld már!

– Tényleg nem tudom.

– Ma már lehet jelentkezni.

– De hová?

– Hogy hová? Anya! Te most tényleg viccelsz velem?

– Azt se tudom, hol áll az eszem, Peti. Komolyan nem tudom, mit akarsz tőlem – felelte Anya kissé ingerülten.

– Végre jelentkezhetünk a filmestáborba! – kiáltotta örömködve Peti.

– Ja, tényleg! A filmestábor! Teljesen elfelejtettem! – csapott a homlokára Anya.

– Na akkor most már emlékeztettelek! Ne is vesztegessük tovább az időt! – hadarta Peti, és már nyúlt is a laptopért.

– Álljon meg a menet! – dörrent rá Anya.

– Kérlek, Anyu! Ha nem sietünk, elfogynak a helyek. Megígértem a srácoknak, hogy idén is megyek. Nem akarok lemaradni!

– Pontosan milyen tábor is ez? – húzta tovább az időt Anya.

– Már meséltem róla, Anya. Filmestábor. Tavaly, a robotikatáborban találkoztam Gergővel és Andrissal. Megbeszéltük, hogy idén kipróbáljuk a filmestábort is. Kapunk profi kamerákat meg világítást, és egy nagyon komoly vágóprogramot is használhatunk.

– Ez elég komolyan hangzik. Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte Anya egy kicsit elcsodálkozva.

– Hogy ezt akarom-e? Itt ülök melletted szerda délután, és ahelyett, hogy a haverokkal lógnék, én a táborba akarok jelentkezni. Szerinted csak viccelek?

– Rendben, világos. Szóval melyik oldalt is nyissam meg? – adta be a derekát Anya.

– Naná, hogy a peopleteam.hu oldalt! – válaszolta Peti, és már gépelte is a honlapcímet.