Zita több tábort kipróbált már, így van összehasonlítási alapja. Most elmondja, miben különbözik a PEOPLE TEAM (PT) más nyári táboroktól.
„Még csak egyszer jártam a PT-ben, de nagyon élveztem. Bár a barátnőim, akik már voltak ott többször is, meséltek róla, de engem például meglepett, hogy milyen nagy a tábor területe, hogy egy átlagos nyári táborhoz hasonlítva mennyivel több szabadságot kapunk úgy, hogy közben sosem unatkozik az ember. A kaja is kellemes csalódást okozott – a pizzát imádtam –, mivel azt hittem, hogy nem lesz valami jó, ezért sokszor fogom használni a büfét, hogy ne legyek éhes. Ennek ellenére ízlett majdnem minden, amit kaptunk, bár a büfét így is sokszor használtam, ugyanis az volt az egyik kedvenc részem.
A PT-s témaválasztékból nekem a kuktatábor a kedvencem, bár eddig csak abban voltam, de imádtam. Én eleve nagyon szeretek sütni-főzni, és a főzőtáborban nemcsak jól éreztem magam, hanem sokat is tanultam. A délutáni/esti programok közül a táborzáró buli tetszett a legjobban.
A barátnőmmel mentem, ezért annyira nem barátkoztunk másokkal, mivel így is elvoltunk. Nyilván beszélgettünk a többiekkel, de nem törekedtünk annyira arra, hogy megismerjük őket. Idén szerintem már próbálkozni fogunk.
Már a tábor első napján kiszúrtunk egy fiút, aki elég szimpatikus volt mindegyikünknek (no meg elég helyes). Nem mertünk odamenni hozzá, vagy beszélni vele, ezért csak távolról figyeltük, de azért a nevét nagyon szerettük volna tudni. Valamikor akkortájt megismerkedtünk a táborban egy másik fiúval, és megkértük, hogy kérdezze meg nekünk a srác nevét. Meg is tette, de elmondta a fiúnak, hogy mi kérdezzük, és emiatt nagyon cikin éreztük magunkat. Utólag már inkább csak nevetünk rajta, meg aztán az a srác már biztos nem emlékszik ránk.
Egyik este a szobatársaink már aludtak, vagy aludni akartak, de a legjobb barátnőm és én nem voltunk fáradtak, ezért az ágyamban telefonról elkezdtünk sorozatot nézni. Amit néztünk, csak angolul és angol felirattal volt elérhető, így nem értettünk belőle semmit, de élveztük.
A tábor kollégiumi épülete szerintem teljesen lakható, a szobákkal együtt. Ha valaki feljebb lévő emeleten lakik, akkor azért macerás fel- és lehozni a cuccokat, de a lift ilyenkor hasznos. A környezet tiszta és teljesen rendben van.
Általában nem féltenek a szüleim. Vagyis nyilván de, de ismernek annyira, hogy tudják, felesleges félteni. Mindenesetre örültek, hogy elmentem a táborba, mivel látták, hogy jól éreztem magam. Vannak táborok, amik szintén tetszettek, de olyan, amiben a PT-nél jobban éreztem volna magam, nem volt.”
