A PEOPLE TEAM nyári táborában dokikkal is találkozhatsz – ők felügyelik a gyerekek egészségi állapotát. Ebben az interjúban Csenge magáról beszél, és arról, hogy miért jelentkezett a PT dokijának.

Mutatkozz be, kérlek!

Sipos Csenge vagyok, frissen végzett általános orvos, jelenleg gyerekgyógyászat-rezidensi állásra pályázom. Mindig is szerettem gyerekek között lenni, velük foglalkozni. Első osztályos korom óta minden nyarat táborozással töltöttem, és örömmel látom, hogy a mai gyerekek is szívesen mozdulnak ki otthonról. Vidám, mosolygós, jókedvű embernek tartom magam, aki szeret csapatban dolgozni, egy közösség tagja lenni. Remélem, itt is hamar megtalálom a helyemet.

Fejtsd ki: miért most, miért velük, miért ezt, miért a PT-ben?

Az egyetemi kollégiumi csoportban lett meghirdetve az állás. Korábban még nem hallottam erről a táborról, sem a táboroztatás lehetőségéről. Frissen végzett orvosként remek lehetőségnek tartom, hogy szakmai tapasztalatot szerezzek, emellett gyerekekkel dolgozhatok, amit mindig is szerettem volna.

Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?

Nem emlékszem, hogy valaha is stresszeltem volna táborban, mindig volt elég program, hogy lekösse a figyelmemet. Sokáig nem mertem elmenni táborozni, de amikor végre rászántam magam, a legnagyobb problémát a hazajövetel jelentette. Mindig sírtam hazaérkezéskor. Édesanyámmal rendre átbeszéltük, hogy mi mindent csináltam a táborban, és miért tetszett, ez segített a szép emlékekre koncentrálni a szomorúság helyett.

A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?

Az egyik fiú a táborban nem szerette a majonézt, de a táborvezető már mindent megvett a franciasalátához, úgyhogy helyette joghurtos-kefires-mustáros langyos franciasaláta-keverék volt a vacsora. Gyakorlatilag ehetetlen volt.

Mi volt a legdurvább táboros melód?

Egy százfős nagy táborban palacsinta lett rendelve vacsorára, úgyhogy le kellett sütni és meg kellett kenni több száz palacsintát egy rossz villanytűzhelyen, összesen két serpenyővel.

Mi volt a legjobb táboros melód?

Éjjeli őrség. Párosával egy órán át őrséget kellett adni. Fent lehetett (sőt kellett) maradni sokáig, ki kellett ülni a sötétbe egyetlen elemlámpával felszerelkezve, közben kaptunk teát, zsíros kenyeret, néha édességet is. A legjobb feladat a világon.

Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?

Énektanár/énekfelelős. Nekem az egyik kedvenc emlékem a táborokból a tábortűz meg a rengeteg dal, amit ott tanultam, és úgy vettem észre, hogy ezekből egy csomó kiveszőben van.

Mit irigyelsz a táborozóktól?

Az újdonság élményét. Mindennap valami újat tanulnak, új élményben van részük. Felnőttként már kevés ilyen élménye van az embernek.

Mi a legnagyobb tábori felfedezésed?

A méta. Előtte nem hallottam erről a játékról, egy táborban tanították, és azonnal beleszerettem. Minden este a programok után lehetett játszani, és sosem hagytunk ki egyetlen alkalmat sem.

Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!

A legelső táboraim egyike volt, amikor egy hosszú, egész napos túráról mentünk hazafelé. Mindenki kimerült, melegünk volt, elfogyott a vizünk, nagyon lassan vonszoltuk magunkat. A nagyobbak segíteni akartak, úgyhogy megtanították nekünk az Egy bot, egy kalap, egy esernyő játékot. Egyre gyorsabban kellett mondani, amíg végül már szaladnunk kellett. Észre sem vettük, de pillanatok alatt visszaértünk a táborba.