Egy barátnőjétől hallott a PT-táborról Kriszta, aki ezen felbuzdulva jelentkezett táboroztatónak. Neki is feltettük azokat a kérdéseket, amelyeket a PEOPLE TEAM csapatának.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Mivel először jelentkezem a PT-be, a történet egy másik táborból származik, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk… Mindig nagy szeretettel emlékezem vissza arra, amikor az egész csoportomból a hét végére egyetlen kisfiú volt, aki könnyes szemekkel ölelgetett, és nem akart elengedni.
Volt folytatás?
Hogyne… Ez azért volt meghatározó, mert ő a hét során nagy utat tett meg, vele eléggé meggyűlt a bajunk, és végig azt éreztem, nem számít neki, hogy miért szólunk rá, miért törődünk vele. Játszotta a rosszcsontot. 5 nap elteltével a kis barátai tolták oda hozzám, és beszéltek helyette, mert a kisfiú elvileg annyira szégyenlős volt elmondani, és köszönték meg, amit érte tettem. Utána odahúzták magukhoz, hogy ne féljen megölelni, és könnyes szemekkel ugrott hozzám. Nagyon hálás vagyok ezért!
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Ebbe nehéz belegondolni. Ha nem kedvel a másik, feltételezem, hogy néhány negatív tulajdonságomat nagyon megelégelte. Ilyen pl. a szétszórtság, késés és – mondjuk – fáradtság esetén feledékenység. Ezeken kívül nem tudom, mi olyan van, ami a tábori munkámat is befolyásolhatná. Magam is különösen odafigyelek erre. Ha pedig problémája van velem a másiknak, annak megbeszélésére mindig nyitott vagyok, és alkalmazkodóképes.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol?
Nincsen konkrét kérdésem. Sokszor kérdezek random dolgokat, de az mindig valamilyen emlékhez, beszélgetéshez kapcsolódik, ami viszonylag aktuális. Amióta eljöttem egyetemre, gyakori, hogy szavakon vitatkozunk barátokkal, amiket itt és amiket mi otthon máshogy ismerünk, máshogy nevezünk. Utána megerősítésképp embereket keresünk hozzá, hogy ki milyen formában ismeri.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Szerintem összefognék a többiekkel. Ha épp pánikolni szeretnénk, akkor az is nagyon jól menne, ha pedig a gyerekek figyelmét szeretnénk elterelni, vagy valami hasznosat tenni, akkor abba 200%-ot beleadva tennék így.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Nehéz egyet választani. De vissza-visszatérek ahhoz, hogy egy nagy madár szívesen lennék. Csakis azért, hogy repülhessek, és gyönyörű tájak, hegyek, folyók, erdők felett repüljek el, érezzem a végtelenség érzését. Nagyon felszabadító lehet!
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
A legutolsó komoly jelmezem egy körömlakk volt. Kis negyedikes koromban anyukámmal otthon elkészítettünk egy nagy lila körömlakkjelmezt, amivel díjat is nyertem. Azóta csak apróságokat viseltem. Voltam fa, pillangó, különböző ruhákat viselő lányok, nők. De a körömlakk, az körömlakk.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
6. A hatos szintű furcsaság a legszimpatikusabb. Végtelen energiával és jókedvvel veszek részt táborokban, fel-le rohangálok a színes ruháimban, és nagyon szeretek mezítláb szaladgálni. Bár szerintem ez nem furcsaság, de a hatos szám akkor is tetszik!
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni?
Kriszti vagyok, Felvidékről jövök, Kassáról, és nagyon szeretek új dolgokat kipróbálni, új embereket megismerni, új helyekre eljárni. A nyaraim elengedhetetlen részét képezik a különböző táborok, és amikor egy barátnőmtől hallottam erről a táborról, nem is volt kérdés, hogy megpróbálkozok bekerülni, és elküldök egy jelentkezést. Nem tudtam pontosan, mire számítok, csak nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet ott eltölteni egy hetet a gyerekekkel és persze a többi táboroztatóval együtt. Szerettem volna megismerni ennek a tábornak a hangulatát is. És hogy mit csinálok nyár után? Általában megpróbálom felfogni, hogy a napjaim megint máshogy fognak telni, és próbálom a fejemben elhelyezni a sok-sok élményt.
